Ri2 és TranGaborJol blog

Habár az utóbbi 2-3 hónap nem volt valami termékeny blog bejegyzés szempontjából, azért egészen érdekes évet zártunk. Fő h0r, hogy megszületett Dávid tesóm babája, kinek neve Gaia, és akit ma megyek be a kórházba élő meetingre. Kép a későbbiekben várható

Gyakorlatilag egy hónapja szenvedek a JÁB-bal, amit magamnak köszönhetek kb. Általános konzekvencia, ha az ember kiesik az egyetemi campus légköréből, és nem jár ZH-zni meg nem hall folyamatos hireket a suliról, akkor elveszti az érdeklődését, és ilyeténképpen 1 amúgy is lusta embernek, mint nekem hatványozottabban nehéz leküzdeni a ‘minden mást’ csinálási érzést tanulás helyett. A vol 2. vizsga 5-én lesz esedékes, addigis megpróbálás egy helyre koncentrálni és összeszedni minden kérést az univerzumtól a titkosh módszerrel.

Nem vagyok egy ilyen tervezgetős fajta, de összeállt magamban egy lista, amely az idei terveket tartalmazza:

- pécsi jog elvégzése
- Nagy Ő megtalálása
- kanada biznisz még sikeresebbé tétele
- még több edzés, főleg pilates és jóga
- Bociék esküvőjére beleférni a megálmodott ruhába
- megnézni az Avatart és a Valentines Day-t

Azt hiszem ennyi. Egyenlőre teljesithető küldetésnek tűnik. Jelentkezem, ha valamelyiket kipipálhatjuk Boldog Születésnapot Blog!

Vajon az miért van, hogy Magyarországon nem annyira elterjedtek az alkohol bázisú kézmosó gélek? Kanadában talákoztam először a megoldással, hogy minden közterületen, bevásárló központban, hivatalban és bankban megtalálható egy kis tartály (mint a wcben a folyékony szappan) amelyből engedhetsz a praclidra. Elpusztítja a baktériumok nagy részét, ami mondjuk 2oo9-ben amikor egy csomó betegség fénykorát éli teljesen hasznos.

Neirom inkabb a macbookon ekezet nelkul most, mert kesobb se idom, se kedvem nem lesz. Szoval megneztem ma ezt a filmet, amit filmbuzi es Adam is mondott, hogy nezos. Nem volt semmilyen, ugyanannyi rossz erzesem volt, mint jo, ugyhogy semmilyen. Tetszett a zene, habar nem hiszem, hogy egy filmnek vegig ugyanazt a stilust kene vinnie. Tetszett az egyes filmekre utalgatas (Dirty Dancing, Enchanted). Tetszettek a szinek, meg a rajzok, a kepek. Az ikeas jelenet is. Alapjaban veve van ez *i’ve been there* erzes, hiszen a parkapcsolatok egyes jeleneteit tokeletesen leirja. Ezek tok jok voltak.

Lehet, hogy magas a merce, de nekem egy film akkor jo, ha azt mondhatom majd a gyerekemnek, hogy ezt tutira nezd meg. Ezt a filmet max. az Apja fogja neki ajanlani. Miert?

Mert nincs benne ujitas. A fenti pozitiv jegyeket mar mind lattam valahol. Lehet, hogy nem igy egyben, de mar letezett mashol is. Ettol persze meg lehetne jo a film (mondom: semmilyen). De hat engem egyik foszereplo karaktere sem gyozott meg. Egyszeruen nincsen rendesen kidolgozva. Ez a szegeny fiu nem tud tobbet annal, mint, hogy arcra hasonlit Heath Ledgerre. Nem egy korideal. Vagy ha igen, akkor szkippelem ezt a kort. A Zohe Beschamel meg egy edes no, de csak nezni tud. Azt viszont aranyosan. Na most nezni Kenny, a kutyam is tud, megsem szineszno.
Osszesen 2 megjegyezheto jelenete volt, az viszont, mint mar emlitettem teljesen jo. Egyszeruen nem vitt magaval. A vegen meg ez a Minka Kelly. Gyerekek….na de hat izlesek es sallerek.

Stormbirds from Phil Shoebottom on Vimeo.

Na hát, túl vagyunk az Hálaadás napi vacsin. Összesen 30-40 ember jött el, nagyjából mindenki Dél-Amerikában született. Anyu csinált marhapörköltet, meg tört krumplit. Volt 2 pulyka, 4 kacsa, spagetti, és egy csomó köret. Volt 10 fél desszert, szóval kb. meghaltunk mire 7-re készen lettünk a főzéssel. Mindenkinek nagyon ízlett minden (állítólag). Of korsz hűen a hálaadási hagyományokhoz vacsora után nekiállt mindenki salsázni. Ilyen közösségi karácsonyi hangulat volt kb. Én nagyon élveztem. Megállapítottam, hogy a pulyka evés gyakorlatilag értelmetlen. Nagyon nehéz finomra, nem szárazra csinálni. Nem is sikerült. Barátokkal vacsizgatás és beszélgetés volt a főtevékenységünk arculata De még mindig jobban várom a Halloweent.

Most már igencsak a közepét élem a munkás hétköznapjaimnak, ami hihetetlenül öregít, fárasztó, és egészségtelen, de imádom. Sajgó szívvel gondolok a nem is olyan távoli jövőre, amikor újra a könyveket bújhatom, és ahogy Kriszti barátnőm anno megjósolta, tényleg önfeledten kiröhögöm magam amiért nyáron nem akaródzott kijönni. Habár megértem magam, de már biztos vagyok benne, hogy az itteni életet választottam végérvényesen.

Az ősz állítólag csodálatos Torontóban. A new yorki filmekhez hasonlóan minden fa gyönyörű aranysárga és piros színekben játszik, több száz mókus rohangál a városban. Egyenlőre csalódásként könyvelem, hogy a tavaszi hónapohoz hasonlóan sok az eső, erős a szél. Gyűlölöm a vihar szerű szelet. Kiváncsi vagyok az első teljes évemre itt. Még mindig szoknom kell az életvitel egyes pontjait, még mindig idegen vagyok, de már egészen ragaszkodom az ittléthez. Megszámlálhatatlanul sok ünnep van ősszel itt. A zsidó ünnepeket, még a hívő keresztényeknek is képtelenség figyelmen kívül hagyni, és most hogy ősszel van belőlük egy csomó különösen nagy hangsúlyt kaptak. Aztán jön a Hálaadás holnap. Életemben először mondok hálát, és leshetem el hogyan kell pulykát csinálni. Mindig eszembe jut a Jóbarátok hálaadás napi része. Azt hiszem holnap meg is nézem. Aztán jön a Halloween. Ugye ez eleve amerikai ünnep…(legalábbis azt hiszem). Mindenki kidíszítette már most hetekkel november előtt a házait tökökkel, van aki már el is kezdte vájni bele a figurákat. Nagyon szeretem az ünnepeket, úgy általában az összeset, és még jobb egy olyan helyen lenni ahol valaminek tényleg hagyománya van, és mindenki a maga módján, de szemmel látható módon közösen ünnepel. Alig várom Halloweent, hogy az egész várost jelmezben láthassam (állítólag még a buszsofőrök is…). Tegnap sikerült végérvényesen megállapítanom: a kanadai jager-t nem bírja a szervezetem. Néhány ismerőssel egy salsa clubba mentünk le, ahol profi táncosok múlatták az időt. Mivel salsázni (sem tudok), ezért (így visszatekintve) embertelen mennyiségű alkohollal múlattam az időt és az élő zenére tötyögtem. Aztán rájöttem, hogy mindig salsa clubba kellene járnom, mert itt én vagyok az egyetlen 180 cm feletti lány, és ennek sok fiú örült. Jót mulattam, habár a hazafele út néhány vészhelyzet - szerű intermezzo-val végződött. Nagyon rég voltam ilyen másnapos. Be kéne szereznem egy fényképező gépet, mert egy darab képet nem csináltam mióta itt vagyok…

Gábornak, aki ma 32 éves (közelgő halála alkalmából) ezúton kíván a blog szerkesztőségének 50%-a hirtelen, és nagy mértékű fül növekedést, ezenkívül ezeket a lányokat: